Káty Ferenc
Akácos út.../egy ablaknál állj meg...
Akácos út, ha végigmegyek rajtad én,
Eszembe jut egy nyári szép regény.
Nyár-este volt, pacsirta szólt a fán,
Itt kóborolt, barangolt egy cigány.
Megszólítom, be jó, hogy megtalállak itt,
A legszebb lány, tudod-e, hol lakik?
Amottan lenn, túl az akác soron,
Ma estelen egy ház elé osonj.
Egy ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a barna leány.
Olyan legyen, mint egy könnyes szerelmi vallomás,
Csak csendesen, ne hallja senki más.
Az éj madár, átsuhan e kis városon,
Éjfélre jár s én az utcát rovom.
A hold-sugár deres hajamra süt,
Hideg, sivár csend honol mindenütt.
Azóta rég más asszonya lett a leány,
De a dal még fülébe cseng talán.
Én istenem, a múlt hogy elszaladt,
És én nekem csak e kis dal maradt:
Egy ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a barna leány.
Olyan legyen, mint egy könnyes szerelmi vallomás,
Csak csendesen, ne hallja senki más.
