Gyászba borult az életem te miattad, Mert a szíved, csalfa leány másnak adtad, Ha meghalok, ne borulj a koporsómra, Megtört szívem még a sírban is sajogna. Nem kívánom, hogy felrója az Úristen Azt a sok kínt, amit érted átszenvedtem. Majd ha egykor a búbánat elér téged, Akkor tudod, hogy mi voltam én tenéked.