Sötét az éj, messze van még a reggel, Ne nézz reám ragyogó két szemeddel, Az a szép szem, mint a csillag tündöklik, De a szívem, szegény szívem haldoklik. Csendes szellő lebeg a virágokon, Ha nem szeretsz, Isten veled galambom, Nem kérem én soha többé szívedet, Hogy ne is láss, messze, messze elmegyek. Ősszel száll a fecskemadár keletre, Jutok én még tudom rózsám eszedbe, Sírva-ríva fogsz még engem keresni, De a sírban késő lesz már szeretni.